Rajzok szervezése az AutoCAD - 5 szekcióval

24.3 Külső hivatkozások kezelése

Ha egy rajz számos küls referenciát tartalmaz, ezek pedig jó számú rétegből és különböző elemekből állnak, az ellenőrzés bonyolult lehet. Sok esetben emellett külső rajzot is használhatunk a rajzra a terv egy másik részével történő összehasonlítás céljából, de miután ellenőriztük, nincs értelme a hivatkozást a képernyőn egy bizonyos ideig megőrizni. Ne felejtsük el, hogy a külső referenciák nemcsak a képernyõn várakozási idõt fogyasztanak, hanem olyan elemekkel is tölthetõk fel, amelyek idõszakonként használhatatlanok. Figyelembe véve azt is, hogy ez az a gondolat, amely a külső hivatkozások alapjául szolgál, hogy olyan referenciaként szolgáljon, amely nem állandó jelleggel szükséges a munkában, ezeket könnyedén ki kell tölteni (vagy újra fel kell tölteni, ahogy ez lehetséges), vagy akár megszüntethető a rajzból. Ezen és egyéb feladatokhoz az Autocad olyan párbeszédpanelt tartalmaz, amely pontosan a külső referenciák kezelésére szolgál. A megfelelő parancs a Refx.

A maga részéről nagyon valószínű, hogy a tervezési projekt befejezése után egyetlen Autocad fájlba integrálódik, így a külső referenciák a végső rajz belső részei, mintha blokk lenne. Ezzel elkerülhető a fájl szerkesztése vagy törlése a hálózaton. A rajzra vonatkozó külső hivatkozásokhoz való csatlakozáshoz használjuk a megfelelő menüpontot, amelyet az előző menüben láttunk.

A két opció közötti különbség az a mód, ahogyan a hivatkozás tárgyai beépülnek az aktuális rajzba. Mindkét esetben a hivatkozás integrálja az összes blokkját, rétegeit, szövegstílusát, nézeteit, SCP-jét és egyéb objektumait az általa tartalmazott névvel. Ha a Csatlakozás lehetőséget választjuk, az összes ilyen objektum nevét a referenciafájl neve előzi meg. Ha a Beszúrás funkciót használjuk, akkor a fájl neve eltűnik, és csak az objektum nevét hagyja el. A kockázata az, hogy az aktuális rajzban többek között olyan rétegek, blokkok vagy szövegstílusok vannak, amelyeket egyenlőnek neveznek, így a csatlakozásra utaló hivatkozások megszűnnének (mivel a jelenlegi rajz elsőbbséget élvez a hivatkozás fölött).
Számomra úgy tűnik számomra, hogy a rendelés elve szerint a felhasználóknak mindig választaniuk kell a "Join over Insert" -ot, bár ez attól függ, hogy milyen munkamódszereket alkalmaznak.
Végül további esetek lesznek, amelyek helyett kényelmesen nem csatlakozhatunk teljesen a külső referenciához, hanem kihasználnánk és csatolhatnánk az aktuális rajzot a szövegstílusokkal, a blokkokkal, a betöltött vonaltípusokkal és még néhány rétegével is mindent és paramétereit már kidolgozta.
Annak érdekében, hogy kihasználhassa ezeket a külső hivatkozásokat tartalmazó egyéni erőforrásokat, használjuk az Unirx parancsot, megjelenik egy párbeszédpanel, amely az aktuális rajzhoz csatolható referenciaobjektumok minősített listáját jeleníti meg. Az eljárás ezután világos: kattintson a kívánt objektumra, és kattintson a Hozzáadás gombra.
Ha az objektum az aktuális rajzhoz csatlakozik, akkor már nem számít, ha a hivatkozás törlődik, mivel a rajzhoz tartozik.